A Labirintus az emberiség egyik legrégebbi és legrejtélyesebb szimbólumai közé tartozik.
Története mélyen gyökerezik a mitológiában, és a vallási szimbolikában. Számos kultúrában találkozhatunk vele, ezekből néhány kerül itt felsorolásra.
Őskor és bronzkor
A legkorábbi ismert labirintusábrák i.e. 3000-ből tűnnek fel sziklákba, barlangokba vésve, rajzolva.
A korai Labirintusokat gyakran temetkezési vagy vallási helyeken találták meg, ebből arra következtettek, hogy az élet-halál körforgását szimbolizálták, és beavatási helyszínként szolgáltak.
Ókor
A legenda szerint a krétai király, Minósz építtette a Labirintust, hogy bezárja a félig ember, félig bika szörnyeteget, Minótauroszt. Ebben a hatalmas, és bonyolult elrendezésű épületben könnyű volt eltévedni.
Thézeusz, az athéni hős elindult kiszabadítani a labirintusban (a mi definíciónk szerint útvesztőben) fogva tartott áldozatokat.
A király lánya, Ariadné, egy gombolyag fonalat adott Thézeusznak, hogy a gombolyag szálát követve vissza tudjon térni a Labirintusból. Ezzel a segítséggel Thézeusz legyőzte a Minótauroszt, és kiszabadította az áldozatokat.
A görögöknél pénzérméken is megjelent a labirintusforma, valószínű talizmánként használták.
A kelta kultúra i.e. 1200-1000
A kelta kultúrában feltűnt a spirálmotívum, illetve egyfajta labirintusszerű mintázat, mely a természet és az életciklusok szimbolikáját hordozta.
A kelta mitológiában gyakran szerepeltek másvilágra vezető rejtett ösvények, melyek próbatételeken keresztül vezették az utazót a Labirintushoz.
Több kelta temetkezési helyen találhatók labirintusmotívumok.
A kőből kirakott Labirintusokat termékenységi szertartásokhoz is használták, ahol rituális tánccal igyekeztek biztosítani a gyermekáldás és a betakarítás bőségét.
Középkor
A keresztény világban a Labirintus a bűnbánat és a zarándoklat szimbóluma lett.
A középkori Labirintusok spirituális jelentőségük mellett az élet metaforáját, és az univerzumot is megjelenítették.
A középkorban újra járni kezdték a Labirintosokat, imádkozás és spirituális önvizsgálat céljából, vagy zarándokút helyettesítéseként.
Reneszánsz és barokk korszak
A reneszánsz idején a Labirintusok elvesztették spirituális tartalmukat. A főúri kertekben és parkokban díszítőelemként jelentek meg a labirintusok (a mi definíciónk szerint útvesztők).
Modern kor
A 70-es évektől a Labirintusok elkezdtek újjászületni.
Az elmúlt években a világ minden táján népszerűvé váltak, az emberek relaxációs, meditációs, önismereti és spirituális céllal sétálnak a kanyargós ösvényeken.
Szívet melengető, hogy a Labirintusok kórházakban, börtönökben, templomokban, iskolákban, nyilvános parkokban nyugtatják és gyógyítják a testet és a lelket.
Az Egyesült Államokban több ezer Labirintust tartanak már számon. Magyarországon néhány éve vált ismertté, remélhetőleg egyre többen fedezik fel csodálatos erejét, hatását.
A régi Labirintus fajták mellett újak is születtek. Ilyen pl. az un. Megbékélés Labirintus, melyet a dél-afrikai Apartheid rendszer konfliktusainak oldására hoztak létre.
Kövess minket Facebook-on további hírekért és érdekességekért
Szirmák Ildikó
30-311-87-15