Valami arra készteti az embereket szerte a világon, hogy kapcsolódjanak ezzel az ősi szimbólummal, és hogy elmerüljenek a benne lévő különleges energiákban.
Már önmagában a Labirintus rajzolatának megpillantása lenyűgöző, s elindítja a ráhangolódást.
A Labirintusban tett séta testi, érzelmi és spirituális szinten egyszerre hat.
A Labirintus nem csupán egy hely, hanem egy folyamat: magában foglalja az elmélyülést, az önreflexiót és a belső egyensúly megtalálását. A meditáció és a transzformáció eszköze, egyszerre vezet kifelé és befelé, az élet ösvényén haladva a belső harmónia irányába.
Nagyon fontos, hogy ezzel a módszerrel elérhetőbbé válik a módosult tudatállapot azok számára is, akik eddig nehezen engedték el magukat, vagy nehézséget okozott nekik a rögzített testtartás.
A Labirintusséta szépsége abban rejlik, hogy bárki számára nyitva áll bármely életszakaszban, bármilyen spirituális útról vagy vallási hagyományból érkezzen is.
A Labirintusjárás követi a szimbólum geometriáját, melyben egy idő után jó értelemben „elveszhetünk”, de a földdel való érintkezés mégis megtart bennünket a tudatos jelenlétben.
A dinamikus fázisok (előre és hátra irányuló mozgás) és statikus fázisok (belépés, középpont, kilépés) egymással váltakoznak.
A lépések ritmikus folyamatában a két agyfélteke összehangolódik. Az ösvény eleinte inspiráló elemeket kínál az elme számára: a körkörös úton a kanyarulatok, a távolság és közeledés a központhoz, jobbra, majd balra fordulás, a középpontban tartózkodás, az előre, majd visszafelé mozgás…
A forma összetettsége viszont arra ösztönöz, hogy bízzunk az egyetlen útban, ami előttünk van, és feladjunk minden próbálkozást az intellektualizálásra. A Labirintus térben és időben más dimenzióba visz, így az elme át tudja adni magát egy új élménynek.
Egy idő után feladjuk a kontrollt. A tempónk lassan háttérritmussá válik, az elme lecsendesedik. A test és a lélek összeolvad, megfoghatatlan, varázslatos kapcsolat alakul ki önmagunkkal és a transzcendessel. Átadjuk az irányítást a belső vezetésnek…
Gondolatok, ötletek jönnek-mennek a fejünkben, ábrándképek sejlenek fel, s haladva előre belecsúszunk egyfajta módosult tudatállapotba.
Agyunk nem tudatos része rátalál az eltemetett információkra, segít megfigyelni az elakadásokat, lehetővé téve, hogy egy a problémát más megközelítésben lássunk, s ötleteket kapjunk a megoldáshoz.
A középponthoz közeledve, az ember érzi, hogy egy spirituális központhoz is ér. Az intuíció elmélyül, élesedik. Vannak, akik hallják saját igazságuk hangját, útmutatást kapnak, vagy a kegyelem, a transzcendencia érzését érzik.
A Labirintus finoman és fokozatosan vezet meditatív állapotba, és ugyanakkora jelentőséggel visz vissza az aktív hétköznapokba.
Kövess minket Facebook-on további hírekért és érdekességekért
Szirmák Ildikó
30-311-87-15